HTML

Kovács Géza

az első maratonom...kudarcba fulladt...nem indultam el...

Friss topikok

Linkblog

Archívum

...vihar előtti csendélet

2007.11.07. 22:59 madrapur

...a Bárkában mindig történik valami...kivételesen viszaváltották a jegyem...nem teszik egyébként, de ma valami történt a Bárkában...lehet, november hét magasztosága, vagy az őszi esős este közönyös és közömbös hangulata, vagy egyszerűen csak Ottó személyes varázsa vette rá a pénztároskisasszonyt, hogy mivel az előadást negyed órával lekéstem, cserélje be a jegyünket egy későbbi előadásra. Egy apró gesztus, és bár morcosan, de mosolygósan kaptam meg a jegyet a pénztároskisasszonytól, mégjobban belopta magát a hely a szívembe....igaz, nem volt rá szükség, mert a Bárka első a felállított rangsoromban ugyebár.  Visszaváltották a jegyemet. Nem szokták.  A miért ismeretlen a végeredmény ismert,  jövő héten ismét próbára tehetem a Bárka hangulatát. Örömmel.

Ma reggel, miután Danist korán reggel próbáltam volna elcsábítani azt előadásra, aki inkább a fodrászával töltötte a délutánt, töröltem a további kudarcokat halmozó terveket az estémből, és Ottót invitáltam meg a színházba...Ottóval, aki rendszeres heti jógáját mondta le a színház miatt,  töltöttem volna az estét, ha nem késem le az előadást egy negyed órával. De lekéstem...jegyet visszaváltották, jövő héten új lehetőség a Bárkában. Talán Ottóval, talán Ottó nélkül. Elnézést kérek Ottó!

Lekéstem az előadást. Lekéstem, mert későn indultam el a munkámból. Lekéstem, mert reggel vasutas sztrájk volt, és lekéstem, mert délután Budapesten az emberek egyedül ücsörögnek a kocsijukban, hogy órákat töltsenek magányukban. Ücsörögnek, és telefonálnak, ücsörögnek, és utatkoznak, ücsörögnek és ücsörögnek. Sok szomorú és csüggedt arc. Egyedül ülnek a kocsiban. Egyedül ültem én is, és szomorúan majd csüggedtem hívtam Ottót, hogy ne haragudjon, nem akarok a kocsiban üldögélni, nem akarom az estéjét tönkreteni, nem akarom az estémet tönkretenni, és egyszerűen nem akarom az összes estémet tönkre tenni. Elnézést. Ücsrgök a kocsiban, és többezer ember között élem át ugyanazokat a tehetetlen magányos  perceket és órákat, amit minden arcról leolvasok. Küldök néha  egy mosolyt ennek, küldök annak, de nem tudják mire vélni. Ilyenkor kicsit elbizonytalanodok. Jólesett a morcos, de őszinte mosoly a Bárkában.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://hajra.blog.hu/api/trackback/id/tr24221886

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása